Ez az áttekintés a felsőoktatásban folyó nemzetköziesedés főbb jellemzőit tekinti át, néhány adattal bemutatva a globális folyamatokat, valamint a legújabb kutatási eredmények alapján az aktuális magyarországi helyzetet.

A nemzeti felsőoktatás-politikákat szerte a világon jellemzi a felsőoktatás nemzetközi jelenlétének ösztönzése, támogatása[1]. De az államközi folyamatok (például a felsőoktatásban ilyen a bolognai folyamat, amely egy harmonizált európai felsőoktatási térség létrehozására irányul[2] – már jóval túlterjeszkedve Európa földrajzi és politikai határain) és a különböző nemzetközi szervezetek (köztük az Európai Közösség) is szorgalmazzák a felsőoktatás kínálatainak és szolgáltatásainak globális terjesztését, és ennek érdekében komoly támogató programokat indítanak (nálunk legismertebb az Erasmus+ mobilitási program[3]). Ebből a folyamatból Magyarország sem marad ki. Ugyanakkor kutatások azt jelzik, a felsőoktatás sikeres részvétele a nemzetközi folyamatokban erősen függ az alap- és középfokú oktatás minőségétől.

A nemzetköziesítés hajtóereje

Mi áll a nemzetköziesítés általános támogatása mögött? A piacok, a termelés terén létrejött globális versenyben az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb szerepet kapott a tudás, először tudásgazdaságról beszéltek (amikor az előállított javak és szolgáltatások egyre nagyobb hányadát tette ki a tudás), ma pedig már tudás, sőt tanulás társadalomról van szó, amikor a társadalomszervezésben a tudás, illetve az egész életet átfogó és minden területre kiterjedő tanulás alapvetővé vált a gyors környezeti változásokhoz való sikeres alkalmazkodás érdekében. Ma már nem csak a nyugati világ szívja el a legjobban képzett munkaerőt a világ többi régiójából; a dél-kelet ázsiai és a dél-amerikai régiók gazdasága is fejlett annyira, hogy igényli azt a magas szintű szakértelmet, amelyet leginkább a felsőfokú képzés keretében lehet megszerezni. Így aztán már a képzett munkaerő iránt is egyre nagyobb a verseny.

Forrás: Global Talent Competitiveness Index 2018

Az egyes országok egyre többet tesznek annak érdekében, hogy oda vonzzák és ott is tartsák a legtehetségesebb fiatalokat: enyhítik a vízumszabályokat, ingyenes vagy kedvezményes tanulási lehetőségeket kínálnak, ösztöndíjakat adományoznak, támogatják a végzés utáni letelepedést és a munka világába való átmenetet. Kiderült, nagyobb sikerrel lehet valamennyi helyben tanulás után maradásra bírni és letelepíteni a külföldieket, mintha végzést követően próbálnák meg elcsábítani őket.

Az eddig a nyugati országok fő „vadászterületeinek” számító régiók a tehetséges fiataljaik, kiképzett szakembereik elszívása ellen különböző technikákkal igyekeznek védekezni. Egyrészt fejlesztik saját felsőoktatásukat, hogy felvegye a versenyt a nyugati egyetemekkel; régiós szövetségi rendszereket hoznak létre, és azon belül maguk is igyekeznek vonzóvá válni (ez látható például Kína esetében); komoly infrastrukturális fejlesztésekkel és szabályozással (pl. adókedvezményekkel) olyan kiválósági csomópontokat (hubokat) hoznak létre, amelybe odatelepülnek a világ legjobb egyetemei, hogy a kiemelt lehetőségekkel élve helyben kínálják képzéseiket, helyben végezzenek kutatásokat. Az olaj utáni időkre készülve például az Öböl menti országok rendkívül nagyszabású ilyen akadémiai központokat hoznak létre, de egyes afrikai országok is ezt az utat járják.

Forrás: World Education Services, 2015

Mindez azzal is jár, hogy a hagyományos mobilitási mintázatok megváltoznak: csökken az amerikai felsőoktatás népszerűsége, egyre többen mennek tanulni a Távol-Keletre, ahol Ausztrália egyre erősebb versenybe kerül Kínával.

Forrás: OECD 2015, Global talent pool

És ahogy nekünk Európa, úgy másoknak a helyi régiók nyújtanak lehetőséget: Malajzia és Szingapúr elsősorban a közel-keleti országok fiataljainak, Kuba a Karibi-térség és az egykori afrikai szocialista országok hallgatói számára kínálnak vonzó képzéseket, így válva regionális felsőoktatási központokká[4].

Az egyetemek részvétele a nemzetköziesítésben

Az egyetemek, saját éthoszuk mentén, de az állami támogatásokat is igénybe véve, a világ egyre több részébe exportálják képzéseiket, együttműködve helyi egyetemekkel, vagy kihelyezett (ún. branch) campust létesítve, vagy beköltözve az előbb említett kiválósági hubokba. Ebben leginkább az angol, amerikai és ausztrál egyetemek vittek úttörő szerepet (ma az Egyesült Királyság egyetemein tanuló külföldiek többsége nem az Egyesült Királyság területén lévő egyetemeken tanul, hanem az angol branch campusokon szerte a világban)[5], és mintájukat más országok is követik. Ma bárhová nézünk is a térképen, mindenütt találunk a helyi egyetemek mellett számos külföldit is.

A képzések, campusok exportálása csak egyik oldala a nemzetköziesítésnek. További jellemző megoldás, ha külföldi partnerekkel közös képzéseket indítanak az egyetemek, ami lehetővé teszi saját értékeik és a helyi sajátosságok beépítését is a programokba. A külföldi hallgatók vonzása nem csak a tandíjakból elérhető extra bevételekről szól. Egyes országok komoly támogatásokat adnak a külföldi hallgatóknak – vagy az őket fogadó egyetemeknek –, mert úgy gondolják, hogy ez a hosszú távú gazdasági és kulturális kapcsolatépítés stratégiai eszköze: a később hazatérő kiképzett szakember karrierje során majd hasznosítja a külföldön megszerzett, az adott ország működésére, gazdaságára, kultúrájára vonatkozó tudását és főként a kapcsolati tőkéjét. Mindez azt is igényli, hogy a fogadó egyetemek olyan tanulási és lakhatási környezetet teremtsenek, amelyben egy külföldi hallgató is gond nélkül képes eligazodni és eredményesen tanulni. Ez nem csak az angol nyelvű képzéseket és angol nyelvű szakirodalom biztosítását jelenti, de a tanulás minden aspektusát érinti, a tájékoztatások, szabályzatok, a szolgáltatások idegen nyelven való elérhetőségét, az oktatók, a tanulást támogató és a jóléti szolgáltatásokat működtető szakszemélyzet képességét az idegen nyelven való kommunikációra éppúgy, mint a gyakorlóhelyeken, laborokban, épületekben elhelyezett feliratok két vagy többnyelvűségét. És az egyetem környezetében, a befogadó városban is „túl kell tudni élnie” a külföldi hallgatónak.

A külföldi tanulás, a világlátásból, más kultúrák megismeréséből származó tapasztalatok és ennek lévén kialakuló többlet képességek is egyre fontosabbak, ezért nagyon sok egyetem épít be tantervébe ajánlott vagy épp kötelező külföldi részképzést. Bár ez annyira nem elterjedt a világban, mint Európában az Erasmus+ program révén, mégis jelentős a részképzéses hallgatói mobilitás.

Viszonylag újabb fejlemény, de egyre inkább terjed a nemzetköziesítésről való gondolkodásban az anyacampuson történő nemzetköziesítés: azon hallgatók számára, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak vagy akarnak külföldi képzésen részt venni, anyaintézményükben, tanulmányaik során biztosítják a nemzetközi „élményt”. Ez részben a tananyag nemzetközi szempontok szerinti összeállításával, számukra idegen nyelvű kurzusok tartásával, a campuson tartózkodó külföldi hallgatókkal való találkozási, együtt tanulási alkalmak biztosításával lehetséges. Ez utóbbi mozzanat különösen fontos: a külföldi hallgatók elkülönített oktatása (amire sajnos még van példa szép számmal) sem a külföldi, sem a hazai hallgatók számára nem előnyös.

Hazai változások a nemzetköziesítésben

A magyar egyetemek is egyre inkább nemzetköziesednek. A korai nemzetközi diákcsere akcióknak és  európai programoknak köszönhetően már a 90-es években is volt lehetőségük a magyar hallgatóknak külföldi részképzésekre, ami azóta egyre szélesebbé és könnyen elérhetővé vált. Megjelentek a külföldi hallgatók is, elsőként az orvosi egyetemek angol nyelvű képzésein, majd egyre szélesebb körben. Korábban a Campus Hungary, majd a Campus Mundi európai projektek támogatásával, illetve a Stipendium Hungaricum kormányzati program révén pedig az elmúlt évtizedben rendkívül látványos fejlődés ment végbe. Ma már szinte minden magyar egyetemen van több, általában angol nyelven elérhető program külföldi hallgatók számára. Mivel a magyar hallgatók száma demográfiai okok miatt csökken, az egyetemeknek lehetőségük van az így felszabaduló helyekre külföldieket fogadni. Egyre általánosabbá válik a külföldi hallgatók aktív toborzása, külföldi hallgatói fórumokon, vásárokon való részvétellel, erre szakosodott ügynökségek szolgálatainak igénybe vételével, de van olyan egyetem is, amely saját nemzetközi toborzó hálózatott hozott létre és többfelé képviseleti irodákat nyitott.

A magyar egyetemek komoly lépéseket tettek campusaik idegen nyelvűvé tétele érdekében, ma már megszokottak a kétnyelvű feliratok, rendelkezésre állnak a külföldi dákok számára angol nyelvű tájékoztatók, honlapok, tanulmányi segédletek, szabályzatok; az oktatók mellett egyre több nem oktató dolgozó, a tanulmányi adminisztrációban, a szolgálatások nyújtásában közreműködő alkalmazott beszél jól angolul. A tanulmányok mellett számos kulturális programot szerveznek a külföldi hallgatóknak, és sok helyen működik ún. buddy system, azaz angolul beszélő magyar hallgatók mentorálják, segítik a külföldi hallgatók beilleszkedését és tanulását a hazai környezetben. Több egyetem – elsősorban a régióközpontokban működő sokkarú tudományegyetemek – már a tanulmányokon túli hétköznapi életvitel támogatására is figyelnek, a városok vezetőivel egyeztetve elérték, hogy e városok is felismerjék a külföldi diákok jelenlétének – akár jelentős települési bevételekben is realizálódó – előnyeit, és lépéseket tegyenek életük megkönnyítésére, és angol nyelven is elérhetővé tegyenek egyes városi szolgáltatásokat (pl. tömegközlekedés, lakáskiadás).

A magyar egyetemek az állam ösztönzésére elkezdtek külföldön – sajátosságként elsősorban a határon túli magyar területeken – képzéseket kínálni, külföldi egyetemekkel partnerségben közös képzéseket indítani, campusokat vagy gyakorlóhelyeket létrehozni. Ezek egy része tehát magyar nyelven folyó külföldi oktatás. A határon túli magyar területekről magyar felsőoktatási intézmények magyar képzéseire is jelentős – bár évek óta csökkenő – számban érkeznek fiatalok. Nem mindig egyértelmű, hogy őket a külföldi hallgatók közé számítsuk-e vagy sem: amennyiben a külföldi hallgatókat állampolgárságuk alapján regisztráljuk, akkor feltétlenül; ha tanulási jellemzőik alapján, akkor semmiképp.

Külföldi egyetemek is szép számmal vannak jelen Magyarországon, bár kínálatuk, hallgatóik száma meglehetősen csekély. Inkább a hazai egyetemekkel közösen kínálnak sajátos képzéseket, képesítéseket. Versenyhelyzetet generálva, szolgáltatásaikat másféle megközelítésben kínálva fontos tanulási, minőségfejlesztési esélyt nyújthatnak a hazai felsőoktatásnak.

Magyar hallgatók külföldön és külföldi diákok a magyar egyetemeken

A nemzetközi diákok körforgása a felsőoktatásban (2015) Forrás: OECD, Education at a Glance 2017, Figure C4.3

Magyar hallgatók nagy arányban vesznek részt külföldi felsőoktatási képzéseken. Egyrészt vannak, akik a középiskolát követően azonnal külföldre jelentkeznek és nyernek felvételt. Az így külföldön tanulók számát különböző becslések egybehangzóan tízezerre becsülik. Ez az összes hallgatói létszámhoz képest elenyésző. Sok, valamely magyar egyetemre jelentkező hallgató megy külföldre egy féléves részképzésére az Erasmus+ európai mobilitási program támogatásával – most már nemcsak európai országok valamelyikébe, hanem távolabbra is. A program fontos követelménye, hogy a külföldön végzett tanulmányokat el kell ismerni, és így a hallgató nem veszít időt a diploma megszerzéséhez vezető úton. (Különböző felmérések azt mutatják, hogy a magyar egyetemek ezt a kötelezettségüket sajnos nem teljesítik, csak a tanulmányok mintegy harmadát ismerik el teljes mértékben és egy másik harmadát részben. Emiatt sok, külföldi részképzésben részt vevő hallgató számára hosszabbodik meg a tanulmányi idő; aki pedig ezt nem vállalja, az eleve nem él a külföldi tanulás lehetőségével.) Egy másik jelentős támogatást jelent az Európai Uniós támogatásból finanszírozott Campus Mundi ösztöndíjprogram, amely többféle külföldi tanulási lehetőséget is támogat, az Erasmus+-hoz hasonló feltételekkel. A külföldi tanulmányok jelentős tapasztalatszerzést eredményeznek, ezért sok egyetem még azon az áron ösztönzi hallgatóit, hogy azok egészen más szakterületen hallgatnak kurzusokat.

A hosszabb-rövidebb időre külföldre utazó magyar hallgatók mellett a magyar egyetemek egyre több külföldi hallgatót fogadnak. Egyes helyeken a külföldi hallgatók részaránya akár már a 30%-ot is eléri. Ez a fejlődés több okra vezethető vissza. Egyrészt a már említett Erasmus+ program befelé jövő hallgatói mobilitást is támogat, és sok külföldi hallgató érkezik ennek révén egy félévnyi részképzésre magyar egyetemekre. Emellett egyes szakterületeken (tipikusan ilyen az orvos, fogorvos, állatorvos képzés) az Európai Unió valamely tagországában kiadott diploma (és ezzel együttjáró működési engedély) nagyon vonzó sok külföldi diák számára. Így ezeken a képzéseken rendkívül nagy számban tanulnak tandíjat fizető külföldi diákok – jó részük az EU-n kívüli országokból érkezve, de találunk jelentős számban például norvég fiatalokat is köztük, Norvégia ugyanis nem építette ki a maga orvosi felsőoktatását, inkább támogatja a norvég fiatalok külföldi orvosi tanulmányait, akik aztán keresik a jobb vagy olcsóbb lehetőségeket. Szintén jelentős számban tanulnak magyar egyetemeken határon túli magyar fiatalok, akik az állampolgárság szerint képzett statisztikákban külföldinek minősülnek. Végül az utóbbi években a kormányzat jelentős számban biztosít ösztöndíjat (Stipendium Hungaricum néven) különböző régiók hallgatói számára magyarországi felsőoktatási tanulmányokhoz. Miután ez is jelentős bevételi többletforrást generál az egyetemeken, azok nyitottá váltak távol-, és közel-keleti, afrikai, dél-amerikai diákok fogadására is. Mára a fenti három nagyobb csoport (orvosképzések tandíjfizető hallgatói, határon túli magyar diákok, egyéb ösztöndíjprogramokkal érkező külföldiek közel azonos arányban tanulnak a hazai intézményekben.

Külföldi hallgatók számának alakulása Magyarországon, 2006–2017. Forrás: FIR egyedi adatkérés; KSH Tájékoztatási adatbázis, Iskolarendszerű oktatás, Hallgatók, végzettek a felsőoktatásban. (A T-Tudok Oktatáskutató és Tudásmenedzsment Zrt. elemzése[6] alapján)

A hallgatók körében végzett felmérések alapján az látszik, hogy a magyar hallgatók közül sokan – a magánéleti és anyagi visszatartó okok mellett - azért nem vágnak bele külföldi tanulmányokba, mert nem bíznak eléggé saját idegennyelvi képességeikben. Ugyanezen okból és a magyarok kommunikációs zártsága miatt is, nem szívesen vesznek részt a magyar egyetemeken számukra is elérhető idegen nyelvű kurzusokon, és nem szívesen lépnek kapcsolatba, nem kommunikálnak az itt tanuló külföldi hallgatókkal. A külföldi hallgatók többnyire jól érzik magukat a magyar egyetemeken és azok színvonalát is megfelelőnek tartják, ám rosszul élik meg, hogy a magyar hallgatók nem kommunikálnak velük, és a magyar egyetemi oktatók munkakörülményeit, feléjük való nyitottságát sem tekintik megfelelőnek. Az egyetemek ugyanakkor jelentős fejlesztéseket végeznek annak érdekében, hogy a külföldi diákok jobban érezzék magukat, még színvonalasabb képzésben részesüljenek, és az oktatók szívesebben foglalkozzanak a magyarok mellett a külföldiekkel is. Ezeken túl azonban nagyon számítanak arra, hogy a hazai középiskolák jelentősen előrelépnek mind a diákok kommunikációs képességeinek, mind idegennyelv-tudásának fejlesztésében, ami szükségesnek látszik a felsőoktatás nemzetköziesítésének további javulásához.

FORRÁSOK, HIVATKOZÁSOK:

[1] Számos ország nemzeti felsőoktatás-politikáját – közte a nemzetköziesítés támogatását – tekintette át és elemezte két terjedelmes kötetben az OECD. Santiago, P. - Tremblay, K. – Basri, E. - Arnal, E. (2008): Tertiary Education for the Knowledge Society. OECD, Paris http://www.oecd.org/education/skills-beyond-school/tertiaryeducationfortheknowledgesocietyvolume1specialfeaturesgovernancefundingquality-volume2specialfeaturesequityinnovationlabourmarketinternationalisation.htm

[2] A Bolognai-folyamat és annak célja, az Európai felsőoktatási térség kialakítása eredményeiről beszámoló honlapon számos dokumentum elérhető: http://www.ehea.info/

[3] https://eacea.ec.europa.eu/erasmus-plus_en

[4] Streitwieser B. (2014): Internationalisation of Higher Education and Global Mobility. Oxford, Symposium Books

[5] British Council (2018) International Student Mobility to 2027: Local investment, global outcomes. London, British Council

[6] T-Tudok (2018) Nemzetközi hallgatók a hazai felsőoktatási intézményekben. Az EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001 „Nemzetközi hallgatók a hazai felsőoktatási intézményekben” projekt keretében végzett kutatás zárójelentése. Kézira